MAGUNK KÖZT
Megszorítások idejére
- avagy, az okos más kárán tanul...
Csuka József - SoftUp Kft., tisztítás-technológiai szaktanácsadó
Úgy tűnik a téma kimeríthetetlen, és sokak számára elérkezett a vég, mármint a költségek csökkentése
tekintetében. Minden papírforma felborult. Ha takarításról, tisztításról, személyhigiéniáról próbálom a felelősöket faggatni, igen kemény fába vágom a fejszét. Az első sokk (amikor kiderült, a fenti célokra szánt pénzek összege jelentősen lecsökkent, vagy egyszerűen megvonták) a döntésben, döntéselőkészítésben résztvevők jó részét egyszerűen leblokkolta. A változtatás gondolata, hogy valamit másként kell ezek után csinálni, teljesen maga
alá gyűrte a felelősöket. Az észérvek már messze járnak attól, hogy hogyan is lehetne jobban csinálni. Elérkeztünk a hypo és víz korszakába...legalábbis úgy tűnik, hogy a közszféra nagyon behúzta a kéziféket. A helyzetet továbbrontotta, hogy a központi forrásokból sokpénzt visszatartottak a tavalyi év utolsó negyedében...Így sok helyütt tényleg nem jutott másra. Azzal főzünk , amink van - mondta a megboldogult nagymama... S tényleg úgy tűnik,hogy ez a terület visszaesik, egy kijózanítóbb világ pénzügyi lehetőségeinek kereteibe
Pedig...
Elsőre úgy tűnik nehéz lenyelni ezt a békát. Ha a költséghatékonyság témáját feszegetjük, kénytelenek vagyunk a szervezés témakörét is érinteni. A közszférában nem népszerű dolog felhozni a személyzet létszámának csökkentését. Valahogy az emberek, vezetők, nem szeretik elküldeni a közalkalmazottakat. Megértem őket, valahol én is így gondolom. Kevés a munkahely, és ha a statisztikáknak hinni lehet ,a közszférában megtakarított pénzek 90 százaléka a foglalkoztatottak bérmegtakarításából fakad. Továbbá, nagy a bizonytalanság a jövőt
illetően.Az, hogy a közintézményeket ismételten állami kézbe vennék vissza, valószínűleg még kevésbé hat majd oda, hogy a takarítás, a higiénia korszerű legyen. Bár a legújabb hírek szerint van valami változás a dologban. Rájöttek, hogy nem is olyan jó üzlet egy alulfinanszírozott területet visszavenni, annak negatívumaival együtt. De túl nagy a vagyon, amit központosítani lehet és ez nyilván nagy kísértés. De a feladatok se kevesek. Sőt, ha a tendencia folytatódik, további feladatok várnak azokra, akik a rendszer alkalmazottai maradnak. Így a
központi pénzekből ígéretes megtakarítási lehetőségekkel kecsegtet ez az átalakítás. Érdekes ellentétet fedezhetünk fel, amikor a takarítás témékköréhez érünk. Hiszen lehet, hogy kevesebb emberrel, kevesebb pénzzel, és több feladattal kell majd megbirkózni, mint eddig. Figyeljék meg, itt fog aztán a költséghatékonyság igazán kiteljesedni! S az kizárt,hogy közben értelmes irányt vesz...Mit tehetünk, ha ennyi feltételnek kell egyszerre megfelelni? Mindenesetre érteni kell pár olyan dologhoz, amihez eddig talán nem kellett..
Tudni kell mekkora felületeket kell takarítani, tisztítani... Azt is, hogy milyen felületeket... S hogy mekkora személyzettel... Továbbá mennyi munkaidő alatt... Ezen kívül hogy mennyi bér áll a rendelkezésre... Ha ez mind megvan, akkor már rendelkezésre állnak a legfőbb keretszámok...
És, ha jól sakkozunk, lesz egy sarokszám, ami elvezet a megoldáshoz...Talán nem lenne rossz a munka mellé normákat is tenni. Ezt követően megnézni, milyen eszközökkel, termékekkel, technológiákkal lehet ezt teljesíteni úgy, hogy költséghatékonyak maradjunk. Látható, hogy a „némi költségmegtakarítás” elérésével van munka szépen.
Kérdés még, hogy mindenképpen központi szerepet kell kapjon a tisztasággal kapcsolatos elvárás, a minőség, vagy tényleg csak költségek csökkentésében gondolkodhatunk? Vagy fogalmazzunk úgy, hogy mi fér még bele a költségkeretbe? Tudunk-e, és ha igen, mennyi plusz hatékonyságot, minőséget kisajtolni a meglévő pénzünkért?
A felületek, burkolatok megkívánnak bizonyos elbánást, ezeket is érdemes lehet figyelembe venni, amikor kialakítjuk a takarítási technológiákat. És a meglévő felületek állapota, állaga sem feltétlenül könnyíti meg a dolgunkat. Végül, de nem utolsó sorban: érzünk-e egy kis felelősséget is azzal kapcsolatban, hogy a ránk bízott objektum a lehető leghosszabb életű legyen...?
Mindent összevetve értem, hogy egyesek miért vágnak neki olyan nehezen a változtatásnak. De ha nem amatőr szemmel néznének, és nem ilyen hozzáállással gondolkodnának, mindjárt nagyobb lenne a változtatáshoz is a kedvük.Persze, készüljünk a hét szűk esztendőre... Bár megjegyzem, erre már régóta készülünk... és mindig új időponttal startol... De milyen lehetőségei vannak egy gondnoknak, üzemeltetőnek, iskolatitkárnak, pénzügyesnek, és nem utolsó sorban a végső felelősnek az intézmény- vezetőnek?
Mikor éri meg inkább külsőssel megoldatni a takarítást, és mikor saját személyzettel? Hogyan éri meg gépekkel felszerelkezve hadba állni? Mind-mind a lehetőségek kérdései, melyek az ötletességünket és az éleselméjűségünket is próbára teszik. Az a baj, hogy sok a változó és kevés a fix adat ebben a képletben... és talán a legnehezebb feladat az eddigi nehézségek felett az ember. Úgy tűnik nincs hozzá általános használati utasítás. Így láttam már gépek nélkül dolgozó Aranykezű Mariskát, de láttam már géppel dolgozó Fekete Pétert is... Utóbbi a nagy hűhó ellenére sem tett le semmit az asztalra. Szóval nem egyszerű... De talán-talán nem is reménytelen....
Egy tapasztalt tisztítás-technológiai szaktanácsadó mindezeket a bizonytalanságokat nagykanállal eszi. Kiveszi az ön kezéből a gyeplőt, és miután elvégzi a piszkos munkát, visszaadja azt, egy fehér kesztyű társaságában, hogy ön az új rendszert navigálni tudja, szinte gombnyomással. Most gondoljon egy kicsit a hobbijára, kedvtelésére, családjára, s talán az egészségére. Mi lenne ha ezekre több ideje jutna?
Azt gondolom, ma nincs mindenki mellett egy tisztítás-technológiai szaktanácsadó. Ön mellett van ilyen? És ha most nincs, később lesz? S hogy miért érdemes ezzel foglalkozni? A nehéz helyzet ellenére, a legutóbbi megbízatásnál 25-30 százalékot sikerült egy körzeti iskola tisztítószerekre, takarítóeszközökre, és személyhigiéniai termékekre szánt éves keretéből lefaragni. (Ugyanazon pénzmennyiségbe belepréseltük a személyhigiéniai termékeket!) És a megtakarítás nagyságrendje nem kettő, hanem hat számjegyű. Egy élelmiszertermelő üzem megbízásánál pedig hét számjegyű megtakarítással büszkélkedünk. Válaszoltam minden kérdésére?
